Vácrátót i arborétum

 Húsvét hétfőn kitaláltuk, hogy menjünk ki Gödöllőre a kastélya. Egyetlen baj volt, nem csak mi gondoltuk ezt a napot erre a programra a legalkalmasabbnak. Parkolóhelyet sem találtunk, hogy végül is mennyien voltak bent, azt nem tudtuk meg. Ha már egyszer elindultunk, akkor nem megyünk haza, következő úti célnak a vácrátóti arborétumot jelöltük ki. 

Itt egy számmal jobban jártunk, jó messze, de volt parkolóhely, és ugyan a bejáratnál sorba kellett állni, bent a tömeg eloszlott és végül egész kellemes program lett.

Az arborétum nem sokat változott az évek során, a fák bokrok nagyobbak lettek, de az nem vált a kert hátrányára. A kora nyári időnek köszönhetően, viszont a tulipánok teljes pompájukban voltak. Jövőre én is ilyen nagy cserepekbe fogom ültetni őket.

A tulipán mezők is jól mutatnak, de nekem nincsen se annyi helyem, se annyi tulipán hagymám.

Az arborétum, az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. A 27 hektáros kertben közel 13 000 növényfajt, illetve -fajtát mutatnak be.

A kert nagy részét elfoglaló 3300 cserjét, fafajt valamint fajtát mutatja be a dendrológiai gyűjtemény. Kiemelkedő értéke a kelet-ázsiai fajok mellett a juhar-, bangita-, madárbirs-, hárs- és kőrisfajok nagy száma.

Az évelő- és sziklakerti gyűjtemény közel 3000 fajt és fajtát ölel fel. A sziklai növényeken kívül számos pusztai, erdei, ritka havasi növény és kis termetű hagymás virág is megtalálható benne.

A rendszertani gyűjtemény 90 növénycsalád közel 2500 faját rokonsági és evolúciós szempontok alapján mutatja be. A geometrikus elrendezésű kertrészt gyógy- és fűszernövény bemutató, valamint parasztkerti virágok ágyása is gazdagítja. 

A rátóti birtokot 1871-ben Vigyázó Sándor gróf vásárolta meg. Ő, az akkoriban Alcsúton dolgozó Jámbor Vilmos ismert kertépítészt bízta meg a felújítás megtervezésével. A munkákat 1872 tavaszán kezdték el a Band Henrik irányításával, és csak a századforduló után fejezték be. 1873 tavaszától 1913-ban bekövetkezett haláláig Band Henrik volt a főkertész.

A természetet utánzó tájképi kertet dendrológiai parkká, gyűjteményes kertté varázsolták, beleszőve a szentimentális stíluskorszak motívumait. A kerten átfolyó Sződ-Rákos-patak vizét felhasználva és a régi nagy tavat is bevonva tórendszert alakítottak ki;

 a kitermelt földdel a lankás domboldalakat tették változatosabbá. Az építéséhez szükséges homok-, mészkő- és dolomittömböket a Vác fölötti Naszály hegyről szállították ide. A sokszor 10-15 mázsás kövekből sziklacsoportokat, sziklás hegyoldalakat formáltak. A patak partját sziklákkal rakták ki, hogy természetesebbnek tűnjön. A romantikus hangulatot fokozta a patak partjára épített vízimalom – ezt a II. világháború előtt itt forgatott film címe után ma is „zenélő malomnak” hívják. A romantika jegyében készült a Ferenc-halom nevű domb, a Sziklás-tó a pompás vízeséssel és a barlangszerű alagút, miként a szigeten elhelyezett gótikus műromok is. A kert története

2007-ben új látogatóközpont, a Berkenyeház nyitotta meg kapuit a kert területén.

 Az állandó kiállítás szól a biológiai sokféleség életünkben betöltött szerepéről, rávilágít megőrzésének jelentőségére, és bemutatja azt is, miképp kapcsolódnak az ökológiai kutatások a globális környezeti krízis elemeihez, valamint bevezeti a látogatót a botanikus kertekben folyó munka rejtelmeibe. 

Délután három körül, hirtelen nagyon sokan lettek a kertben, meg alaposan el is fáradtunk, így aztán hazaindultunk.